A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő,
Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.

Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának,
Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben

Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.

Ha elmúlik karácsony,
És legszebb titkát nem árulja el,
Az új csodára egy évig várni kell.

Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!