Karácsony délután

Lassan jön az alkony.

Kíváncsiság bujkál

minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...

hamvas lesz az este.

Bodri velem együtt

figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,

az ajtó kitárul,

piros alma nevet

rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből

édesapám hozta,

a diót meg anyám

be is aranyozta...

Azért olyan kedves...

azért olyan drága.

Meghatottan nézek

Apára...Anyára...