Nagy örömnap ez nékünk Nagy örömnap ez nékünk Isten kegyelmébõl. Ma született Krisztusunk tiszta Szûz méhébõl. A kis Gyermek oly nemes, Olyan ékes, kellemes Ô emberségében, Mégis felfoghatatlan, Szóval kimondhatatlan Ô Istenségében. Isten Fia támadott tiszta szûz leánytul, Liliomon rózsaszál! A természet ámul, Hogy születni látja Õt, Aki századok elõtt E világ szerzõje, Hogy a szent Szûz kebelén Táplálgatja szent tején Azt, ki Teremtõje. Mint az üveg nem törik, napsugár ha járja, Sértetlen maradt a Szûz, õt hozván világra. Ó boldog a szent Szülõ, Kinek teste volt a tõ, Mely Krisztust termette! Kinek áldott kebelét, Tisztaságos szent tejét Jézus úgy szerette. Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja, Ember lett az Isten itt! Föl ezt ki foghatja? Szolga lett és mégis úr, Itt van, gyámoltalanul, Mégis: el nem éred! Messze, mégis itt jelen, Kettõs itt a rejtelem, Ésszel föl nem éred! Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja, Istállóban rejtezik, ki a földet tartja. Rejtik pólyák, szalagok Azt, aki a csillagok Ezrét égre szúrja, Sírdogál és nyöszörög, Ki az égen mennydörög S a villámot szórja. Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál, Ki a szent Szûz kebelén értünk földre szálltál, Hittel kérünk, légy kegyes, Bûneinkért meg ne vess, Ne taszíts a mélybe, Üdvözítõ Istenünk, Halálunkkor légy velünk, S hívj magadhoz égbe.