Örvendezünk, Betlehembe mejünk ajándékokval, istállóhoz, bornyúk jászolyához a pásztorokval. Ott született Isten fia, egy kis gyermecske, atyáinktól régtől fogván várt küs dedecske. Kemén ágyba, s e hideg jászolyba sír mü örömünk, kis korába', első órájába' már szenved értünk. Meztelen testecskéje hóval bételik, hideg széltől fejecskéje, jaj, mint sérteték. Ezt látjátok, méges nem szánjátok édes Jézusunk, ezt látjátok, méges nem szánjátok édes Jézusunk. Ígérjük, hogy soha többet meg nem bántunk már, jöjj el, édes Jézus, jöjj el, lelkünk készen vár!