A mikulás leves. Hol volt hol nem volt egyszer egy nagy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben lakott egy picike kis nyulacska. Előbújt a nyuszi fészekből, és eleség után indult az erdőbe mert csak pár káposzta levele volt otthon. A nagy hóban kapirgált, keresgélt szimatolt. De ahelyett ,hogy finom répa ,vagy széna illatot érzett volna ,füst szagát érezte. -Jajj, csak nem tűz van az erdőben?- ilyedt meg a nyuszika. Futott arra ahonnét a füst szagát érezte. Szerencsére nem égett az erdő ,hanem a tisztás közepén barna mackó serénykedett. Eltakarította a havat, és épp vastagabb ágakat rakott a pislákoló tűzre. A nyuszika közelebb ment, és kíváncsian kérdezte a mackót. -Miért gyújtottál tüzet macika? -Mert ,ma este érkezik a mikulás! Bizonyára fázik a nagy hidegben, a tűznél megmelegítheti majd a kezét. És készítünk neki finom mikulás levest is.Finom forró levessel kedveskedünk a Mikulásnak! -Én is hozok a mikulás levesbe egy kis káposzta levelet! -Jól van nyuszika, útközben szólj az egérkének, a mókuskának és az őzikének ők is jöjjenek el, együtt várjuk a ma este a Mikulást. Jó! De a kis rókának, és a kis farkasnak ne szóljunk ,mert ők nem tudnak hozni semmit a Mikulás levesbe. -De Őket is elhívjuk, mert ma együtt szeretetben várjuk a Mikulást! Kis idő múlva, nagy sürgés forgás volt a a tisztáson. Illatozott a Mikulás leves. A kis mókus fenyőmagot, az egérke búzát, az őzike karalábét hozott a levesbe. A kis róka és a kis farkas tűzifát gyűjtögettek az erdőben. Mikorra elkészült a leves, besötétedett. Körül ülték a tüzet és halkan énekeltek, várták a Mikulást. Egyszer aztán csilingelő kis csengő szólalt meg mögöttük. A Mikulás érkezett hozzájuk. Nagy örömmel fogadták közel ültették a pattogó tűzhöz, hogy megmelegíthesse a kezét, és a finom Mikuláslevessel kínálták a vendéget. A Mikulás bácsi ,hálából sok ajándékkal kedveskedett a kis állatoknak, majd elköszönt hiszen sok kis gyerek várta az ajándékot. Az erdő lakói sokáig integettek a Mikulásnak. Késő estig együtt ültek a tűz körül, szeretetben békességben...