Segítség sok a hó! A Mikulás már aludt. Reggel korán kellett indulnia, hogy minden kedves kis barátjának elvihesse az ajándékot. A szánkóját még az este megpakolta sok  sok ajándékkal. Talán még álmában is erre gondolt, igazán szépet álmodott, mindenütt mosolygó arcú gyerekeket látott, akik táncoltak énekeltek verset mondtak. A Mikulás örömmel látta mennyit nőttek okosodtak tavaly óta. Éppen énekelni akart ő is a gyerekekkel, amikor valamirecsegés-ropogás szakította félbe az álmát. Felriadt. Alig tudta kinyitni a szemét. Legszívesebben aludt volna még tovább, de az a rettenetes hang ismétlődött. Gyorsan felkapcsolta a villanyt, ránézett az órára, annak a hangját gondolta recsegésnek ropogásnak, hegyomlásnak, földrengésnek....,pedig csak azt jelezte: Ideje fölkelni, fürgén útra kelni! Mosakodott, fésülködött, felöltözött, a reggeli tornáról sem feledkezett meg. Hamar megreggelizett és alaposan fogatmosott, azután magára vette a jó meleg bundáját, hiszen nagyon hideg van odakint. Először kinyitom a kaput, addig se fázzanak a szánkó előtt a rénszarvasok!-gondolta. -Egy fordulat, egy mozdulat-ám a kapu zárva maradt. Hiába fordult a zárban a kulcs, hiába nyomta a kilincset... Nyomta húzta cibálta, lökdöste-bökdöste, semmi! A másik kapuhoz ment, nem nyílt az sem. A harmadikkal, és a negyedikkel is feleslegesen próbálkozott. -Több kapu nincs! Ráadásul mindegyik kifele nyílik! Felnézett a magasba, sűrű pelyhekben hullt a hó. Lepillantott ,térdig gázolt ő is ebben a csodálatos fehérségben. -Bizonyára a sok hó torlaszolta el a kapukat! A gyerekekhez pedig el kell mennem Kár hogy nem tudok repülni !Hogyan szabadulhatnék ki a mikulásvár fogságából? Tűnődött, gondolkodott .Beszaladt a házba, fel a toronyba. Meghúzta a várharang kötelét. A csendes hóesésben messzire szállt a bimm-bamm.... A madarak az őzek szarvasok és az ébredező mókusok figyeltek fel a szavára. Mindenki a mikuláshegy oldalába szaladt. Alig találták meg a bejáratot, úgy beborított mindent a hó. -Segítenünk kell a mikulásnak!- mondták a madarak. -Segíteni, segíteni! Hogyan segítsünk? Bemenni se tudunk!- morgolódtak az őzek. -Ti legalább tudtok repülni-szóltak a mókusok, akik a legszebb álmukból ébredtek... Megszólalt a legöregebb, legbölcsebb szarvas:- A madarak repüljenek, a mókusok másszanak be a várba! Odabenn kérdezzétek meg ,hogyan tudnánk segíteni! Mi idekinn a patáinkkal kaparjuk a kapu előtti havat. Amint mondta úgy is tettek .A madárkák repültek, a mókusok másztak hamarosan a Mikulás előtt álltak. -Szervusztok kis barátaim! Köszönöm ,hogy a segítségemre siettetek. Nem tudom mit tegyek, Sok kisgyerek vár mindenütt .Az ablakokban szépen kitakarított cipőcskék várakoznak .A szánkóm tele ajándékkal. Én meg ki sem tudok lépni az udvarról. -Mi a csőrünkkel csippentjük a az ajándékokat, s elvisszük a gyerekeknek!- ajánlották a madarak. -Mi puttonyt rakunk a hátunkra, és abba rakjuk az ajándékokat- javasolták a mókusok. -Kedvesek és aranyosak vagytok ,ám a nagyobb ajándékokat el sem bírnátok. Olvasni sem tudtok Pistinek vinnétek azt amit Kati vár... Örömből csalódás lenne! Nekem kell kijutnom! Hogyan ? nem tudom.... -Eszembe jutott valami!- szólt a bagoly.- Mond gyorsan!- sürgették a többiek. -Mit gondoltok , melyik állat a legerősebb az erdőben? A medve! A medve!! -A medve alszik! minden óvódás tudja! S ha csak egyszerűen aludna ,de olyan mélyen alszik, nagyon nagyon mélyen!! -Ráadásul horkol ,hogy zeng belé az egész vidék! Fel kell ébreszteni! Ezt a sok havat csak ő tudja eltakarítani a kapu elől! -Gyorsan keressük meg! A madarak repültek, a mókusok fürgén másztak. Odakinn elmondták az állatoknak. Hamarosan a mackó barlangjához értek. Megálltak hallgatóztak, füleltek. Rémísztő,  ijesztő és rettenetes hangokat hallottak .Óvatosan belopakodtak .Odabenn jó meleg dunnája alatt, hanyatt fekve aludt a maci, és horkolt, és horkolt. Visszhangzott a barlang, zengett. bongott az erdő, a hegy. Az állatok szólongatták, cirógatták ,simogatták, csiklandozták, ébresztgették, ám az álom nem szűnik nem szökik. Ekkor eszükbe jutott a kicsi ,játékos kedvű mindenkit utánzó nyuszika .El is szaladtak érte, s a barlangba hívták. -Kedves Nyuszkó! Légyszíves, utánozd a rigó fütyülését, a kakukk hangját, a békák brekegését! -Ha csak ez kell, megteszem én! Azzal fütyült, kakukkolt, és brekegett, a a mackó is bele remegett. Felnézett, s nagy csodálkozással kérdezte: -Itt a tavasz? Felkelek! Nyújtózott egy nagyot. Az állatok megnyugtatták:- Nincs még tavasz, tél borul az erdőre... -Akkor mért keltettetek fel? -A segítségedet szeretnénk kérni! -Épp ilyenkor mikor a legszebbet álmodtam? Annyi mézet még életemben nem láttam... ...Miben segíthetek? -A Mikulás... -Miért nem ezzel kezdtétek? -Nagyon sok hó esett az éjjel eltorlaszolta a a Mikulásvár kapuját. Nem tudja kinyitni a Mikulás bácsi a várkaput, így ajándék nélkül maradnak a gyerekek! -Dehogy maradnak! Brumm-brumm! Azt a havat szeretném én látni amivel én nem bírok el! Gyerünk, szedjétek a lábatokat! Hipp-és hopp, oda is értek .A medve vezetésével mindannyian munkához láttak. Odabenn a Mikulás izgatottan várt, várakozott....Egyszer csak megnyikordult a vár kapuja .Kitárult .Vidám állatsereglet köszöntötte. -Köszönöm a segítséget! Köszönöm ,hogy nem maradnak a gyerekek ajándék nélkül! Köszönöm! Köszönöm!! -Neked mindig szívesen segítünk Mikulás bácsi! Most siess utadra, el ne késs! A mikulás felpattant a szánjára, az ajándékok tetejére és csilingelve elindult nagy vidáman .Kis barátai még akkor is hallották a hangját, amikor a hegyoldal már eltakarta előlük. A Medve visszafeküdt a jó meleg ágyába. Pillanatok alatt elaludt. Másnap reggel felébredt, felkelt, kinézett a barlang szájához ment. Kinézett. Elállt a hóesés. Valamiben majdnem megbotlott, lenézett. Nem akart hinni a szemének .Lehajolt, felemelte azt az óriási üveg mézet amit a mikulás hozott neki ajándékba. Így köszönte meg a mackó segítségét.