Nyomtatás
Dóri a lakótelepi házak labirintusában baktat. A hófúvásban nóziját a hideg már bohócorrá pirosította. - Milyen vicces lehetek! - gondolja, de nincs kedve nevetni. Fáradtan rogy le egy játszótéri hintára. - Már harminchárom perce menetelek, és azt sem tudom, hogy jó irányba megyek-e! Amint ezt kimondja, valamiféle varázslat történik, mert hirtelen egészen más világban találja magát. Ragyogó napsütésben körös-körül meseszép virágok illatoznak. Dóri megdörzsöli szemét, mint aki nem jól lát, s mivel nem illan el a látomás, megcsípi a karját, de az annyira fáj, hogy mindjárt tudja, nem álmodik. - Mi történhetett velem? - tűnődik magában, amikor egy hatalmas fa mögül egy nyuszi kobakja bújik elő, majd hirtelen el is tűnik. Előbújik, eltűnik. Kisvártatva aztán félénk hangon megszólal. - Szia! - Ki beszél? - kapja oda a fejét Dóri. - Én. - Ki az az én? - Az te vagy. Én én vagyok. Dóri kicsit közelebb lépve elcsodálkozik. - Neked meg hány füled van? - Hármat találhatsz! Dóri nem érti, ezért megvonja a vállát. Pedig a nyuszinak tényleg három füle van. - Na mindegy - gondolja. - Teréz vagyok. De nem vagyok rézből. Nyúl vagyok. És nagyon bátor!  Amint kimondja Dóri trüsszent egyet, mert a virágporra mindig is allergiás volt. - Jaaaaaaj ...! - kiáltja Teréz, s elszalad ... - Ne szaladj, te bátor nyúl! Nem bántalak! Teréz lesütött szemmel, szégyenkezve fordul vissza. - Nem szaladtam én, csak megnéztem ... hogy ... ezelőtt két perccel éppen hol voltam. Ott, ni! - mutatja. - Elhiszem ... Na, idehallgass, mind a három füleddel! Hol vagyok? - Itt. Előttem. - Nem úgy kérdeztem! - De! Úgy kérdezted, hogy hol vagyok. Én meg mondtam, hogy itt. Előttem. - Igazad van. De melyik országban? - Hogy-hogy melyik országban? Csak egy ország létezik! Meseország. - Meseország? Mi ez? Mégis álmodom? - Nem álmodsz. De mondd csak, hogy hívnak téged, és mit keresel errefelé? - Dóri vagyok, és a Mikulás zsákját keresem. Elrabolta Sarolta ...  Éppen hogy kimondja, Teréz megint nyúlcipőt húz.  - Hé! Gyere vissza! Mi történt? - kiabál utána Dóri. Teréz lassan visszaoldalog, de úgy áll meg, hogy egyik lábát előkészíti az újabb vészhelyzetre.  - Semmi ... semmi ... csak úgy hallottam, mintha azt mondtad volna, hogy Sss ...  - Sarolta - mondja Dóri, erre Teréz megint elszalad. - Jól van, gyere vissza! Többet nem mondom azt a nevet. - Biztos? Jól van, visszajövök, de tényleg ne mondd többet, hogy ... Tudod, mit! - Megígérem. De mondd csak, miért vagy úgy megijedve ettől a ... Tudod, kitől? - Elárulok neked egy nagy titkot - hajol egészen közel Dóri füléhez. - Na? - Én nem voltam mindig háromfülű - suttogja alig hallhatóan. - Mindjárt gondoltam. Olyan voltál, mint minden másik nyuszi, nem? - Persze. Nekem is négy fülem volt. - Mennyi? - értetlenkedik Dóri. - Négy. Meseországban minden nyuszinak négy füle van! Talán nem tudtad? - Jó ... jó ... Persze, hogy tudtam - mondja és kislányosan megvonja a vállát. - De nem ez ám a titok! - Hanem mi? - Én nem voltam mindig ilyen ... b ... á ... t ... o ... r ... - lassan, egyenként ejti a betűket. - Nem? - Nem. - Voltál ennél gyávább is? - Igen. - Nem mondom! - kiált fel Dóri, és elismerően elmosolyodik. - Azért lettem ilyen bátor, mert ... mert ... mert elhatároztam, hogy elmegyek Sssssshoz ... és a fenekére vágok hétszer! - húzza ki magát elégedetten. - Biztos? - bizonytalanítja el új barátját Dóri. - Most, hogy mondod, nem biztos. Lehet, hogy a hétfenekére vágok egyszer. Már nem emlékszem kristálytisztán. Csak arra vártam, hogy jöjjön valaki, aki eljön velem ... oda, mert ... tudod, egyedül ... nem olyan ... sikk! - És? - Most, hogy itt vagy, és mondod, hogy te is ... oda ... készülődsz, úgy döntöttem, veled megyek. Nem árt ám egy ilyen bátor nyúl a csapatban! - Nem bánom. De induljunk!