Nyomtatás

Az erdő sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén
soha nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon
– csodák csodája – megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna valakivel
beszélgetni, de nem mert megszólalni.
A cica észrevette mókuskát, és megkérdezte tőle:
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
- Csak szomorkodom. Nincs egyetlen barátom sem, soha senki nem kopogtat az ajtómon. Az én odúmat még a Télapó sem fogja megtalálni.
- Hogy te milyen buta vagy! –mondta a cica. Én is megtaláltalak. Most már tudom, hogy itt laksz, és legközelebb a barátaimat is elhozom.
A kismókus szeme felragyogott. “Végre találtam egy igazi barátot”, gondolta.
És alighogy elment a kiscica, vidám csilingelést hallott. Egyszerűen nem hitt a szemének: rénszarvasok húztak egy gyönyörű szánt, s benne ült a Télapó.