Átszáguldott a világon egyetlenegy éjszaka,

elfogyott a játék, csoki örömhozó halmaza.

Feladatát elvégezte, belefáradt Télapó,

Kimerült a szánhúzó is, most már otthon volna jó!

Hazaérve rénszarvasát megeteti, itatja,

ünnepi piros ruháját ajtószegre akasztja.

Fájó lába tálban ázik, szárad nedves zoknija,

Épp ideje a megvetett puha ágyba bújnia!

Most pihenhet, mert egy évig nem lesz újabb utazás,

majd csak jövő decemberben indul útnak Mikulás.

Így lesz amíg áll a világ, felnőnek a gyerekek

- s az ő gyermekük cipőit is a Télapó tölti meg!