Télapó szakállát megrázza,
Hópihét hullajtja a tájra.
Rénszarvas röpteti a szánkót,
Mikulást és rajta zsákot.

Sok kicsi gyermek örvendezik,
Vidáman táncot jár, botladozik.
Csikorog a hó, megáll a szánkó,
Csend honol körülötte, hej hó!

Mikulás osztogat csomagokat,
Dicséri fényes csizmájukat!
Csilingel a szánkó, tovaszáll,
Sok kicsi gyermek most odébb áll.

Magasba emelik kezüket,
Benne öröm, ajándékukat.
Dallamra fakad sok kicsi száj,
Hallja őket erdő, mező, ház!

"Vihartáncot" lejtenek hangok,
Felverik álmából a baglyot!
Huhogva elkapna egy zacskót,
De röptében fennakadt ágon!

Jókat nevetett ezen Áron,
Hasát fogta, most már nem fázott!
Elszégyellte magát a bagoly,
Úgy elillant, nem látni sehol!

Esthomály érkezik a földre,
Házak ablakára sötétje.
Ajtók tárulnak gyermekeknek,
Nyugtatva ezzel a szülőket.

Vacsorára ők készülődtek,
Éji álomra szendergőknek.
Mesét mondanak Szélanyónak,
Búcsút intve mára Télapónak!

Esztendő jön, majd elmúlik,
Jön helyébe új év, BÚÉK!
Jövőre is találkozunk itt,
Hópihe-felhő és puttony is!