Szállnak a pelyhek hófehéren, 
ragyognak, mint csillagképek 
ha lágyan a földre érnek, 
puha, pihe párnák lesznek. 

Ablakodon, ha kitekintesz 
táncot járnak a hópelyhek, 
a fák ágain megpihennek 
a szél ringatja csendben őket. 

Mikor mindent betakarnak, 
a napsugarak ráragyognak 
milliónyi szikrát szórnak, 
s hangtalanul reád hullnak. 

Fehér ruhát visel minden, 
úgy tündököl, mint üveghegy, 
a házaknak ablak-szeme 
hunyorgat a fényességben. 

Ha távolban csengő szól, 
arra jár a Télapó, 
az ajándékot osztogatja, 
aki jó volt, meg is kapja. 

A látóhatár ameddig ér, 
minden-minden hófehér, 
nyugalmat és békét áraszt, 
köszönt téged jégvirággal.