Mikulás bál, hova vágytam, 
Álmomban jártam a bálban. 
Fagyszakállú Miklós bácsi 
Épp elkezdett táncot járni. 

Gyorsan szedte fájós lábát 
És járta a Miklós táncát. 
Mikulásnak felesége 
Látta, hogy van tehetsége. 

Együtt ropták olyan nagyon, 
Hogy már pörgött fenn a plafon. 
Már majdnem, hogy elszállt a ház, 
Mikiket hajtotta a láz. 

Az egész ház mikulások tanyája, 
Még nem mentek a szomszédok agyára, 
Esznek, isznak, táncot ropnak, nevetnek, 
Mert bizony ma reggelik fenn lehetnek. 

Decembernek első hetén buliznak, 
Mert aztán majd egész évben sunyiznak. 
Jó munkát csak egy hónapig végeznek 
És aztán majd egész évben éheznek? 

Hát azért majd dolgoznak ők máskor is, 
Felkelnek még jókor reggel százszor is. 
De ma éjjel csak a táncot akarják, 
Akkor is, ha szomszédjukat zavarják. 

Elmennék én velük egyszer táncolni, 
És hogy lomhák, tán meg tudnám cáfolni. 
De ma csak álmomban nézem a táncot, 
Nem látok arcukon semmilyen ráncot. 

A gyerek Mikikre, dajkák vigyáznak, 
Míg a Miki bácsik, nénik itt ráznak. 
De reggel dolgozni mennek szaporán, 
Este részt vesznek egy manó vacsorán. 

Az elfáradt Mikik pihenni térnek, 
Sok lesz a dolguk, míg végére érnek. 
Búcsúzom tőlük, felébredek lassan, 
Voltam a bálban, mert nagyon akartam.