Kiszakadt egy felhő, 
hullik már a hó. 
Jégcsap tűvel varrja 
a jó Télapó. 
Akárhogy is varrja, 
csak nagyobb lesz rajta 
az a szakadás, 
meg is unja egykettőre 
a foltozgatást. 
Letekint a földre, 
ó milyen csodás, 
a sok gyerek boldog, 
zeng a kacagás. 
Felhangzik egy strófa, 
hívogató nóta: 
- Kedves Télapó, 
gyere velünk hógolyózni, 
hali, hali, hó! 
Röstelkedve mondja 
a jó Télapó: 
- Hógolyózni nékem 
bizony nem való. 
Mindhiába mondja, 
a sok gyerek hívja: 
- Kedves Télapó, 
gyere velünk hógolyózni, 
hali, hali, hó! 
Elmegyek hozzátok, 
- szól a Télapó - 
lesz ajándék nálam, 
cukor, mogyoró, 
megtöltöm a zsákom, 
aztán nem is bánom, 
hali, hali, hó, 
essen a hó és repüljön 
a sok hógolyó.