A Mikulás mitől vidám, azt szeretném tudni, 
És hogyan tud egy éjszaka bárhova eljutni? 
És a sok tej, amit iszik, nem válik kárára, 
És nem fáj a vén dereka, ha ül minden ládára? 

Nem fárad el öreg keze, zsákban kutatástól, 
És nem fáj öreg lábujja a sok utazástól? 
És amikor Petihez megy, hogy lehet Évánál, 
És vajon nincs tériszonya egy magas létránál? 

Hát, amikor száll a szánja és szeretne megállni, 
Hogyan tudja melyik háznál és hol kell kiszállni? 
És nevét a sok gyereknek hogy tartja fejében? 
És a sok kért ajándékkal hogy boldogul kérdem? 

És van neki anyukája, ki öleléssel várja? 
És a gyeplőrángatástól vajon fáj a válla? 
És az évnek többi napján mi lehet a dolga? 
És a napi teendőket ő is teszi sorba? 

Reggel, mikor felkel, fogat mos, tornázik? 
És mikor boldog és jó a kedve, akkor tán nótázik? 
És karácsonykor nála is pompázik a fenyő? 
És mit tesz minden nyáron, ha nem ő a nyerő? 

Jár ő is az uszodába és talán tud is úszni? 
És ha nem, akkor a csúszdáról azért le mer csúszni? 
A pizsamája is piros és meleg, bolyhos, bundás? 
És amikor sétálni megy, fején hord egy kucsmát? 

Szereti a lépes mézet, banánt és narancsot? 
Ha esik a hó és hideg van, akkor húz bakancsot? 
Aztán van-e testvérbátyja, vagy mikulás nénje? 
És mikor télapó van, Mikulásunk ajándékot kér-e? 

Szokott-e tévét nézni, vagy könyvet olvasni, 
És vajon a pénztárcáját nem szokta elhagyni? 
Aztán mikor jön a húsvét, kap ő piros tojást? 
És ha netán elkésik, kitől kap megrovást? 

Szokott-e mérges lenni, és szólni haraggal, 
Vagy mindig szépen bánik és jól a szavakkal? 
Van e neki ágya, széke és meleg szobája, 
És van neki, ahogy mondják, vagy nincs is virgácsa? 

A sok jó ajándékot mind a zsákba rakja, 
És nem derogál vajon neki a mikulás szakma? 
Mert ha már túl öreg lesz és nyugdíjba menne, 
Én is lennék az utóda, ha kifogást nem tenne. 

De addig, míg vígan jön és ajándékát osztja, 
Nem pályázom, megígérem a mikulás posztra! 
Inkább akkor szaladok hát, pucolom a csizmám, 
Mielőtt még Mikulásnak a házajtóm nyitnám. 

Figyeljetek kicsik, nagyok, mindig legyetek jók, 
Ne szóljatok egymásnak rossz, csak kedves és szép szót, 
Akkor az öreg Miklós bá hozza már a zsákját, 
És nem csukja be senki előtt zsákjának a száját!