Édes, kedves Télapó, vajon mit üzenjek néked? 
Sok-sok gyerek várva vár. Ugye eljössz végre! 
Huncut mosolyod, szakállad emlékképpé váltak, 
Kicsiknek és nagyoknak, kik türelmesen várnak. 

Messze földről elindultál rénszarvas szánon. 
Kicsi koboldok segítettek, s mára teli zsákod. 
Megérkeztek a levelek, melyeket hozzád írtak. 
A lurkók sokat gondolkodva, feléd mind megnyíltak. 

Felsorolták kéréseik, ábrándjaik, álmaik 
Kérve kérlek, ne told félre, senkinek sem vágyait! 
Tudom nehéz elkönyvelni mindent sikeres tettnek, 
De ha kell, segítek én, csak hívj s máris ott termek! 

Figyelünk mindannyian, kicsire, nagyra és felnőttre 
Hisz a világ emberkéi emlékeznek tetteidre. 
Vigyázz, féltve őrzött imázsod, el nem veszítheted 
A szívekhez vezető utat így, kifényesítheted. 

Egyetlen egy kérésem azért nekem is lenne 
Szeretném, ha kicsi lelkem megpihenhetne. 
Egy a vágya, olvassz fel minden fagyos jégtömböt! 
Szívemben hordozhassam a legszínesebb léggömböt!