Csendes téli éjjel 
rénszarvas néz széjjel 
hóban zuzmót kutat, 
leskeli az utat. 

Minden reccsenésre 
felkapja nagy fejét, 
különös éj van ma, 
nem leli a helyét. 

Kis szívét ijedtség 
borzongva megszállja, 
repülni szeretne, 
pedig nincsen szárnya. 

S egyszerre suhogás 
hallatszik a csöndben, 
aranyos szánkóján 
Télapóka röppen 

az útra, mosolygós, 
piros arccal nevet: 
Segítesz-e, kis rén? 
Várnak a gyerekek! 

Rudolf, a szarvasom 
eltörte a lábát, 
otthon pihenkézik, 
s eszik tejbekását. 

Nem mondhatja kétszer, 
ugrik a kis állat, 
tudta, hogy e nap ma 
különössé válhat! 

Boldogan vesz jármot 
feszülő nyakára, 
s nyargal a szánkóval 
sötét éjszakába.