Füstös szakálla fellegek szárnyán fogant, 
szarvasok szekerén süvít, 
gomolyfelhőkre virgácsot szór, 
szanszkrit, goj, Volga menti 
mind együtt örvendnek neki. 

Gyermekmosolyt szállítasz körbe 
Makótól Mauritiusig, remény a te 
éltetőd és szelíd várakozás 
lágy tejből friss csokoládét köpülsz, 
imádni valóan elmenekülsz. 

Hé! Megvagy. Álmomban ugye 
te édesítetted csorgó nyálam méhek 
virágmézévé, s szőttél zsenge akácot hajamba, 
hogy tavasz illata keltsen?