Suttog a fenyves, ámde néma a táj, 
Az éj függönyébe farkas dala váj. 

Hideg az éjjel, és sűrűn hull a hó, 
A havas úton siklik egy vén szánkó. 

Felzúg a vihar, hadat üzen a tél, 
Reszketve rejtőzik el minden, mi él. 

Rohan a szánkó, ámde dúl a vihar, 
Jéghideg foga a csontjainkba mar. 

Eljön az éjfél, és tombol az orkán, 
Jégvirág nyílik az ablakok partján. 

Reszket a kunyhó, hurrikán lesz a hó: 
Mi itt benn félünk, s odakinn jő, valahol, a viharban, a Télapó.