Az álom hava mindig bejárja a világot, 
Minden évben megmutat, egy darabka szilánkot 
A víz tükréből, ami csupán tiszta szeret, 
És hatodik nap estélyén, hunyd csak le a szemedet. 

És megérkezik ő, kinek szakálla hófehér, 
Az ember, aki nélkül nem teljes a tél, 
Neked is hoz ajándékot, amit egy versben mondok el, 
Egy ünnepről neked, amihez egy kis szeretet kell. 

Szereted az olvasást, de most hallgasd inkább szavam, 
És emlékezz rám így is, ha már lehullott a havam, 
Hisz a szeret hónapja összetart most bennünket, 
Csodás ez az évszak, hisz minden gondod eltünhet.