Volt egyszer egy Mikulás, 
Olyan volt, mint egy tojás. 
Kövér keze, kövér lába, 
Mindig beragadt a sárba. 

Ha a szánra felpattant, 
A két szarvas megzakkant. 
Azt sem tudták mi legyen, 
Hogy mennek fel a hegyen? 

A kéménybe beszorult, 
Az ágyáról legurult. 
Fűzős cipőt nem hordott, 
Aztán egyszer így szólott: 

Elegem van mindenből 
A nagy kövér testemből! 
Nem tudok már dolgozni, 
Mert ruhám kell foltozni. 

Ugyanis a kilók, dekák, 
Szétnyomják ingem derekát. 
Hiába is fogyózom 
Már a kajám se sózom. 

Mit tegyek most gyerekek, 
Soha semmit ne egyek? 
Vagy menjek és egyek havat, 
Soha számba egy jó falat? 

Tanácsotok várom nagyon, 
Bármit mondtok, én azt hagyom. 
Küldjetek nekem zöldséget, 
Legyen boldog e történet. 

A gyerekek sokat küldtek, 
Rossznak lenni is megszűntek, 
Mert a Mikulást szerették, 
Így, zöldséggel megetették. 

Evett sok-sok vitamint, 
Azt mondta itt vita nincs. 
Szeretnek a gyerekek, 
Értük mindent megteszek! 

Le is fogytam ötven kilót, 
Már nem eszem, csak rozs cipót. 
Tornacipőm már megkötöm, 
Futni megyek csütörtökön. 

Mi ebből a tanulság? 
Ne egyetek sok tortát, 
Minden jóból csak keveset, 
Nem dagad meg a kezetek! 

Most már nem kell stoppolnom, 
Jobb lesz talán sportolnom! 
Beférek a kéményen, 
Nem kell ülnöm két széken. 

Szarvasaim vidámak, 
Minden reggel úgy várnak. 
Repítenek az égen 
Nem kell többé elkésnem. 

Hozzátok is elmegyek, 
De zöldségek legyenek! 
Süti helyett, sárgarépa. 
Spenót, gyümölcs száz fazékba. 

Volt egyszer egy Mikulás, 
Már nem olyan, mint a tojás 
Példát tőle vegyetek, 
Sok vitamint egyetek!