Élt egyszer egy krampusz, Bendegúznak hívták, 
s nevét a gyermekek biz ezerszer elsírták, 
Hisz Télapónak napján ártott, hol csak tudott, 
mert játékok helyébe ő virgácsokat dugott. 
A sok-sok ajándékot zsákjába rejtette, 
a megannyi cukorkát meg mind összest megette, 
s ha eljöttek reggelek, lett hatalmas bánat, 
mert a csizmácskák mélyén semmit sem találtak. 
Lopott kincseivel ő éjjel, s nappal játszott, 
s a halom játék közül bizony ki sem látszott, 
ám egy havas reggel, mikor ablakán kinézett, 
jeges szíve mélyén nagyon furcsát érzett. 
Másra sem gondolt, csak a sok gyerekre, 
kiktől ajándékuk mind untig elvette. 
Meg a kedves, és szorgos öreg Télapóra, 
s a megannyi dolgos aprócska manóra. 
Aztán újra eljött az a varázslatos este, 
s Télapó merre jár, azt Bendegúz kileste. 
Ameddig csak tudta, biz árnyékként követte, 
s mit évek alatt lopott, azt mind visszatette. 
A megannyi gyermek még ily csodát nem látott, 
hisz minden csizma mellett két ajándék állott. 
A jóságos krampusznak meg elszorult a szíve, 
hisz ha gyermek kacag, az a legszebb zene...