Hány éve már, az nem fontos 
(és ha mondanám, se pontos!) 
December ötödikére, 
szülőim nagy örömére, 
Valóra vált szép remény - 
ként, hoppá, megszülettem én. 
És mert épp ez-este történt, 
hogy világra jöttem önként, 
Joggal kérdezem, ki más 
lehetne a Mikulás? 
Mert, ha már e nagy eset, 
(vitán felül) megesett, 
meg se próbálhatja senki, 
tőlem e tisztet elvenni. 
Mostantól a pulyáknak, 
én hozok skatulyákat. 
Megtöltöm a puttonyom, 
s széles mosollyal hozom. 
Mikulás-forma és méret! 
Szakállt eresztek, fehéret. 
S hogy Ő lettem, nem is bánom, 
feszítek rén-húzta szánon, 
Majd meglátod, hogyan szalad 
szánom, ha hoz, telet-havat. 
Felhők között titokban, 
száz virgácsot kidobtam. 
Szeretettel tele zsákom, 
csakis tinéktek ajánlom, 
jó szívvel gondolva rátok, 
ismerősök és barátok!