Lassan-lassan itt a tél, 
Az emberek szíve megbékél, 
Hogy miért? Senki se tudja, 
Talán az ünnepek ennek okozója. 

Karácsony, szilveszter, 
És Mikulás, ne feledd! 
Mit a gyerekek annyira várnak, 
A télapót, teli puttonyával, 
A piros ruha és nagy szakáll, 
A róla alkotott kép talány. 

Ahogy az éjjeli égen átrepül, 
A gyermek már rég elszenderült, 
Az idős bácsi halkan belopódzik, 
Mint egy tolvaj, de ő ad, nem elveszi, 
A csizmát teli rakja sebesen, 
Majd gyorsan el is siet. 

A kis angyalokat nagy meglepetés várja, 
Csoki, cukor, és mi ingere szemnek-szájnak, 
Szemük felcsillan, szikrázik mosolyuk, 
Ezt a boldogságot nehéz leírnunk, 
Higgy a Mikulásban, ki közelebb hoz, 
Családodhoz, barátaidhoz, álmaidhoz.