valahogy ránk törnek ezek a napok színes de súlyos ünnepek hiánytól telnek az utolsó lapok a naptár minden szirma lepereg   mit visz magával az év patak a réten utamat keresztező folyó s benne hasukat felvető halak száraz levél a víz színén mulandó   ha tekintetem elkapja az örvény mennyi arc mely elmerül kinyújtott kéz a múlt alakjait a múló év kilökné törött edény s minden tárgy mi elvész   hiába bor hiába pezseg gyöngyöz a pohár nyakon ragad az új év kirabol végleg nemsoká